A ROMÁNIAI MAGYAR KÖNYVKIADÁS 1960-1989-ES IDŐSZAKÁNAK BIBLIOGRÁFIÁJA ELÉ

A romániai magyar könyvkiadás három évtizedének bibliográfiai számbavétele előtt szükséges szólnunk néhány szót ennek a munkának a történetéről és előzményeiről.

Ez a bibilográfia a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon „mellékterméke”. Létét a lexikonnak köszönheti, amelynek elindításakor, 1968-ban a kezdeményezők és a szócikkek alapjegyzékét összeállító Venczel József, valamint a vállalkozás bibliográfiai „hátterének” feladatát vállaló Réthy Andor felismerték, hogy a két világháború közötti korszak erdélyi magyar könyvtermését számbavevő György Lajos, Ferenczi Miklós, Valentiny Antal kiadványai és az akkor még kéziratban rejtőzködő Monoki István átfogó munkája, a Magyar könyvtermés Romániában 1919-1940 folytatásaként elengedhetetlen az 1944 utáni romániai magyar könyvtermés számbavétele. Hiszen csak ennek alapján alkalmazható a lexikonnak az a célkitűzése, hogy felvételt nyerjen benne „minden szerző, aki legalább egy önálló kiadványt publikált”, s csak ennek alapján ellenőrizhetőek a lexikoni adatgyűjtés céljából szétküldött kérdőívek bibliográfiai adatai.

Akkor az 1944 őszét követő korszaknak a romániai magyar könyvkiadásáról egyetlen részleges számbavétel állott rendelekezésre, Tóth Kálmánnak, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár aligazgatójának gyűjtése az 1944-1949 közötti évekről, valamint a bukaresti Nemzeti Könyvtár által 1954-ben indított román nemzeti bibliográfia, a Bibliografia Republicii Populare Române, amelynek egyik, a könyvkiadást számon tartó sorozata (Cărţi, albume, hărţi), havonta kétszer megjelenő füzeteiben a Romániában megjelenő nem román nyelvű kiadványokat is tartalmazta.

Az alábbit a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközössége kéziratban is használhatta, az utóbbit nekünk kellett kivonatolnunk és a sokszor hibás magyar címleírásokat helyesbítenünk.

Időközben azonban az 1970-es évek elején egy miniszteri rendelet az egyetemi oktatásban a humán-tudományok terén is kötelezővé tette az éves „teremelési gyakorlatokat”, s a kolozsvsári Babes-Bolyai Egyetem magyar tanszéke, ennek eleget teendő, a kolozsvári magyar szerkesztőségekbe, többek között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségébe is beosztott egy csoport magyar szakos hallgatót. Az ő egy-egy hetes ott-tartózkodásukat próbáltuk hasznossá tenni azzal, hogy az említett román nemzeti bibliográfiai sorozatból a magyar vonatkozású tételeket kicédulázva, az 1954 utáni időszak könyvkiadási adatanyagát könnyebben kezelehető formában a lexikon számára rendelkezésre bocsássuk.

Mivel forrásunk – amint már jeleztem – részleteiben meglehetősen pontatlannak mutatkozott, a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban bibliográfusként alkalmazott Váczy Kálmánné, Leona, a lexikoni munkaközösségben és azon kívül is Réthy Andor buzgó munkatársa vállalkozott arra, hogy a cédulaanyagot az Egyetemi Könyvtár kötelespéldány-tára alapján ellenőrizze és kiegészítse illetve helyebítse.

A cédulázás és az ellenőrzés a 80-as évek közepéig folyt. Közben 1980-ban megjelent a RMIL első kötete, s 1983-ban kiadásra készen állott a második kötet is, amelynek megjelenéséről azonban az egész lexikoni munkát patronáló Kriterion Könyvkiadó, évekig tartó lektorálás és a „lektori” jelentések nyomán közölt képtelen követeléseket visszautasítva, végülis lemondott. Ez a kézirat csak 1992-ben, a diktatúra bukása után jelent meg.

Időközben – ugyancsak az egyetem magyar tanszékének segítsége révén – sikerült egy általam irányított államvizsgadolgozatban annak a négy évnek a bibliográfiai számbavételét is elkészíteni, amely Tóth Kálmán gyűjtése és az akkor már Bibliografia republicii Socialiste România címmel megjelentetett sorozat kezdőéve, 1954 között egyfajta „terra incognita” volt.

A lexikoni munka során az Országos Széchényi Könyvtárral gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kialakítanunk: számtalan nélkülözhetetlen kézikönyvet és kiadványt kaptunk tőlük ajándékba, segítettek megszereznünk Monoki István kéziratának xerox-másolatát. E kapcsolat révén szereztek tudomást gyerepodó cédulaanyagunkról, s ajánlották fel anyagi segítségüket. Így vált lehetővé az, hogy – a „termelési gyakorlat” rendszerének megszüntetése után, az 1980-as évek végén – Szigeti Rudolf, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár alkalmazottja elkészítse az 1986-1989-es időszak bibliográfiai számbavételét is, s hogy a több tízezer cédulát – a két világháború közötti bibliográfiai füzetek és a Tóth Kálmán-gyűjtés feldolgozási rendszerét követve, éves bontásban – legépletessük. A gépelés fáradásos munkáját Verő Györgyné, Katalin végezte, a gépirat egy példányát természetesen az OSZK (illetve a 80-as évek végére már önállósult Teleki László Alapítvány) kapta.

Az 1989-es romániai változások után, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában megindított Romániai magyar bibliográfiák sorozat kínált keretet arra, hogy ez az anyag nyomtatásban is hozzáférhetővé váljék. Sorozatnyitóként 1992-ben Tóth Kálmán gyűjtését jelentettük meg, Gábor Dénes gondozásában, majd 1995-ben a Lőrinczi Domokos államvizsgadolgozatára alapozó 2. füzetet, amelyet Szigethy Rudolf és Újvári Mária állított össze. 2005-ben ezeket követte a sorozat 5. köteteként az 1954-1959-es időszakot átfogó kiadvány, amelyben Újvári Mária és munkatársa, Bárdi Melissa tette közzé az időszak ellenőrzött cédulaanyagát. Időközben 1997-ben – az Országos Széchényi Könyvtáral közösen – sikerült az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek megjelentetnie Monoki Istvánnak az 1919-1940 közötti időszakot felölelő kéziratát is, amelyet Dávid Gyula és Jancsik Pál rendezett sajtó alá.

Ezek után kerül sor most az 1960-1989-es időszak anyagának hozzáférhetővé tételére, amely Újvári Máriának köszönhető. Ennek rendszere azonban már jelzi a számítógép-technika által kínált feldolgozási lehetőségeket, s ennek megfelelően már nem a korábbi kiadások évenkénti bontását követi, hanem a tizedes osztályozás szerinti szakrendi elrendezést.

A bibliográfiában számos tétel, egymást követő két évben bukkan fel ugyanazokkal az adatokkal. Részben az indokolja ezt a jelenséget, hogy a román-magyar könyvkiadási egyezmény keretében nem egy könyv utánnyomásban Magyarország számára is elkészült, ugyanazoknak a nyomdai matricák az alapján. De ennél sokkal több az ismétlődés, ami abból ered, hogy a bukaresti feldolgozásban sokszor a feldolgozás évét írták be a megjelenés éveként, s mivel a kötelespéldány-raktárát a kolozsvár Egyetemi könyvtárnak a 90-es években, helyszűkére hivatkozva (de valójában egy csomó nem kívánatos brosúra eltüntetésének szándékával) drasztikusan selejtezték, ma már csak a bukaresti központi Nemzeti Könyvtár kötelespéldányait megnézve lehetett volna ezeket a ráduplázásokat ellenőrizni és tisztázni.

A korábban nyomtatásban is megjelent kötetekre visszautalva tudnunk kell, hogy azok éves tagolása nem követi a romániai magyar könyvkiadás alakulásának változásait: Tóth Kálmán gyűjtésének anyaga belenyúlik a könyvkiadás és –nyomtatás 1948-as államosításának időszakába, a következő két füzet az állami könyvkiadás 1950–1959-es termését pusztán a feldolgozás történetét felidézve már jelzett ok miatt tagolja, s nem jeleent határdátumot az 1960-as év sem, amely a most új rendszerben nyilvánosságra kerülő feldolgozás kezdő éve.

Nincs szükség arra, hogy – amint azt a korábban kiadott füzetekben megtettük – itt most számba vegyük ennek a három évtizednek a romániai magyar könyvtermését. Egy rövid öszefoglaló erejéig eligazítást nyújt ebben a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 3. (Kh-M) kötetében a „könyvkiadás” címszó és a magyar könyvtermés szempontjából fontosabb romániai kiadókról, egyes kiadók szellemtörténeti szempontból is fontos sorozatairól a lexikonban olvasható tucatnyi szócikk. Annál részletesebben majd csak a részletkutatásokra alapozó kiadótörténeti munkák szólhatnak majd, amelyekre remélhetőleg előbb-utóbb sor kerül. 

Bízunk benne, hogy erre is lesznek vállalkozók.

Kolozsvár, 2009. november 25.

Dávid Gyula